2011. január 14., péntek

A hetedik

Nagy pillanatoknak nézünk elébe Szerpentinit életében. A viszonylag hosszú őszi pangás után, a két ünnep közti villámlátogatás alkalmával kiderült, hogy az új terem alja, melyről erősen feltételeztük eddig is, hgy egy hasadék teteje, beszakadt, vagy fél métert. Teljes hosszában, ami még bíztatóbb, és a tavalyihoz képest jelentősebb  huzat indult meg a fagyok idején. Emellett két-három méter mélységig le lehet látni, laza törmelékben. Így most új beáratot nyitottunk, szigorúan figyelembe véve az előírásokat, és a balesetvédelmi szabályokat. Így könnyebben termelhetünk a felszínre, valamint a beszakadás nemes pillanatában a kötél sem húsz méteren fekszik fel, csak ötön...Mivel a környék kiemelt természetvédelmi védettséget élvez, és a szemétlerakás szigorúan tilos,  így igen szépen termeltünk régi számitógép alkatrészeket, fém tárgyakat, műanyag, és üveg jellegű göngyöleget. Szinte élvezet, hogy a valóságban is tudjuk szimulálni, az u. n. antropogén hatást.Viszont az érdeklődők már lelkesebbek. A rend tisztes őrei lassítanak, kinéznek, köszönnek, és folytatják tevékenységüket. Akik nem dolgoznak, és így megállhatnak tudásszomjukat, és természetesen kíváncsiságukat is kielégíthetik. Vagy legalább kísérletet tesznek erre. Természetesen ehhez a minimális földrajztudás is szükséges, de a pozitív, jóindulatú hozzáállás is sokat segíthet ez ügyben. Most azért volt, aki már konkrétan rákérdezett, hogy nem Adamkónak dolgozunk-é, mert jól ismeri. Hát, így megy ez...

2011. január 10., hétfő

A hatodik

Szép téli napokat éltünk meg a két ünnep között. A -7--10 csak fokozta a jó kedvünket, első nap, a második nap azonban már nem lelkesedtünk annyira, mivel maximum - 3-4 fok lehetett, és ez havaseső jellegű csapadékkal jár. Nagy volt a lelkesedés, nézzük meg Vigyorovkát. A lelkesedés a hőmérséklettel egyenes arányban lohadt le, mikor is konstatáltuk, hogy a mezőn kialakult tó jege alól -4 fokos víz távozik a nyelő száján keresztül a mélybe. A környezet -9--10. Kicsit tanácstalanul topogtunk egy fél órát a tett színhelyén, utána pedig lelkesen megtekintettük a közelben található várat, majd jól bevacsoráztunk. Éljenek a téli sportok. Este, biztos ami biztos, sétáltunk egy tizenötöt, majd megérkezett a csapat másik fele, így folytattuk az étkezést. Másnap igen-igen nagy lelkesedéssel kezdtük a közelben található Híúzfalva bejárását, de érdekes módon -a szokásos eltévedést leszámítva- komolyabb objektumot nem találtunk. Lelkesedés nem lohadt, főleg, mikor láttuk, hogy a terület szélét, összesen talán a tizenötöd részét jártuk be. Visszafelé zerény személyem alatt beszakadt a jég, térdig merülvén az alatta lévő pataknak nevezett trutyiban, még a pipámból is patak folyt. A képeket majd később prezentálom.