2011. december 28., szerda

A huszonhetedik

Szomorú, de egyben örvendetes tényként szeretnénk közölni, hogy az általunk Kanális barlangnak nevezett objektumban beszüntetjük a munkát. Az ok igen egyszerű: a mai napon megtudtuk, hogy a szomszédban dolgozó csoport már csak pár méterre van alattunk. Részünkről az erőforrások kímélése érdekében szükségtelen a további munka. Hamarosan kipakoljuk az ott lévő felszereléseinket, és visszaadjuk az engedélyt. Jó hír viszont, hogy sikerült az új részt tüzetesen bejárni. Több becslés alapján kb. háromszáz méter, melyet újra tártunk. Viszont a Mátyás jelenlegi hosszába nem számították bele, így most már biztos a plusz három-négyszáz méter. A járat egyébként rendkívül labirintus szerű, viszonylag szűk, és állandóan hurkokat képez. A huzat intenzív, és bár csak egy bizonyos részen tapasztaltuk, azonban a másik huzatos végpontot preferálnánk, az egyértelműbb végződés miatt. A következő alkalmakkor  felmérésre kerül sor, illetve a Tűzoltóban szemlélődünk.

2011. december 23., péntek

Rendkívüli közlemény


A huszonhatodik

2011 december 22. csütörtök

Hármasban lementünk megnézni a huzatos végpontot - L, VM, és én. Visszafelé a járatban L bebújt egy kis, jellegtelen lejáratba. Mintegy kő alá, mely semmitmondó. Ezután egy órát mozogtunk számunkra teljesen ismeretlen terepen. Szemmel láthatólag itt is újra feltárásól van szó, mivel nem nagyon voltak nyomok. A járta jellege, mint a Tűzoltó-ág, mérete is szinte akkora. Körüljárva a kérdést, a Barlangtaniból származó infó alapján az Acheron találta, elvileg felmérte, de több adat nincs.....




A huszonötödik

Ismét a huzatos végpont, illetve a felette lévő kovás kitöltésű hasadékot bontottuk. A huzat továbbra is biztató. Közben RZ-ék PL-val felmérték a járatot. A vendéglátóipari egységben a rögvest PDA-ra felvitt adatokból gyönyörűen látszik, hogy a járat a fehér folt közepéig tart. Kérdés, hogy belefut a már ismert járatokba, vagy kitör?

2011. december 16., péntek

A huszonegyedik

december 15. csütörtök
Megvan az egyes számú biztos pont. Konkrétan lementünk az üreg jelenleg ismert térképéről. Először megnéztünk egy pontot, kicsit pakoltunk. Jó, de sok munka. A kettes számú pontnál dolgoztunk egy jó órát, szerencsére hamar kiderült, hogy bár igen szimpatikus, de besült. Ekkor néztük meg a hármast, melyet igazából jelzett a környéken kutató ismerősünk, hogy Ő tud egy háromszöget, mely huzatol, azonban nagyon szűk. Nos, a háromszög egy tíz centivel mélyült, így viszonylag könnyen járható. Hosszan, kb 40-50 méter. Az elején viszonylag szűk az átlag keresztmetszet, szűkületekkel tarkítva, omladékos, zúzott zónában. A vége azonban kitágul, kovás kereszthasadék, belátható szűkület, és igen intenzív huzat jellemzi. Több végpont található a hátsó szakaszában, így ez egy állandó bontási pont lesz....jah, és a fehér foltban vagyunk, valahol befelé és kifelé mutató hasadékokkal...

A huszadik

december 12, szerda

Megtekintettünk új munkahelyünket. Miután minden érintettel egyeztettünk, újult lelkesedéssel néztünk körbe a területen. Rögvest két pontot megvizsgálva, kb 10 méter új járatot fogtunk. Egyikben egyértelmű, viszonylag intenzív huzat volt tapasztalható. Az egyes számú pont a jobban bontható, a kettesből jön a huzat. Még gondolkozunk, mivel a biztos pontot a környék teljes átvizsgálása után jelöljük ki.

2011. december 13., kedd

A tizenkilencedik.

Felkerült Vigyorka audióvizuális megjelenítését demonstráló link.


Így most elkezdjük feltölteni sorstársairól is a mozgóanyagot. Lassan, de biztosan...így hamarosan bemutatnánk szerpentinit meglelésének pillanatát...


2011. december 7., szerda

A tizennyolcadik

Néhány helyen kissé málékony.
Sikeresen mi is eljutottunk a hihetetlen titkos "gáztározóba". Igaz, már vagy egy jó másfél hónapja, és egymás után kétszer is. Egyszer már megtaláltuk, vagy húsz évvel ezelőtt, azonban most kissé változott a kép. Akkor az erdő szélétől vagy ötven méterre volt a bejárat, most konkrétan egy lakópark kerítése mögött. A komoly létrán lemászva kényelmesen megtekinthető, a közhihedelemmel ellentétben nem lehet eltévedni benne, viszont láthatunk néhány jópofa denevért ..... Egyébként már bontanak is benne, egy huzatos végponton, barlangkutatási célokból. És természetesen néhány fotót is mellékelünk:

Bujj-bujj...


Tényleg metróalagút.

A tizenhetedik.

Meseország....
Hétvégén sikerült egy igen szép hétvégét eltöltenünk Hiúzfalván, és környékén. Jónéhány métert pakoltunk bakancsaink talpába, miközben számos őz, szarvas és vaddisznóval szembesültünk. Egy érdekes helyet közelebbről is megtekintettünk, szigorúan fél óra munnkát engedélyezve magunknak. Mindenképp érdemes visszatérünk ide, mivel könnyen bontható, valamint a aterület jellege is kívánja a barlangot. Ugyanakkor megtekintettünk két -igen régen- már megbontott objektumot, ahol megérzésünk azt súgja, hogy közel a folytatás. Megvizsgáltuk az előttünk dolgozók jelentéseit megállapítottuk, hogy:

  1. hihetetlen komoly, igen nagy energiát, erőforrást felemésztő munkálatokat végeztek már itt
  2. mindkét helyen -huzat, félig belátni - feltételezhetően az utolsó pillanatban - "majd jövőre folytatjuk..."- hagyták abba a munkát. A jövőre már nem jött el....
Így mindkéz pontra kikértük a fix. engedélyt, és újult erővel folytatjuk a munkát. 


Igen nehéz dolog a barlangkutatás....

A misztikus részek......

Egy kis próba, ha már laza...

A tizenhatodik

Igen régen írtunk, így igyekszem pótolni. Október hónapban, több munkaalkalom után, sikeresen áttörtük  a szűkületet, így bárki számára kényelmesen járható a frissiben lezárt üregrendszer. Reményeink hamarosan kész a térkép, illetve néhány képpel is kedveskedhetünk.

2011. június 14., kedd

A tizenötödik/kettő

Ismét felmentünk nyulaink vesztőhelyére, az ajtó beépítése céljából. A parkolóban derűs pillanatokra került sor: egy nagyobb csoport indult a nem kicsit meredek, viszonylag köves hegyoldalra. A túravezető instrukciója: most indulunk, és megteszünk 4 kilométert. Utána meglátjuk, mi lesz. A vidám pillanatokat a csapatban látott balettcipős, illetve tanga papucsos személyek okozták. Felérkezés után a betonozás nemes műveletére került sor. Meglepődve veszi tudomásul az embernek gyermeke, hogy egy viszonylag szűk rés, hogy képes két talicska betont elnyelni. Odabent közben Iron-man vadul tágította a szűkületet, míg egy halk hörrenéssel elhalkult az aggregátor. Miután a benzin kifogyott, a víz elfogyott, így távoztunk. 

2011. június 7., kedd

A tizenötödik/egy.

Ismételvén a legutóbbi bejegyzést, a vasárnapunkat Northanger Abbey-ben töltöttük. Nah, azért ennyire nem egyszerű a történet, szépen példázva a barlangkutatás nemes eszménye iránti lelkesedésünket. Induláskor nem történt semmi különös, leszámítva az otthon hagyott hegesztő pajzsot, a flex hiányát, illetve azt, hogy elárasztottak bennünket a nyulak. Számszakilag 45 darab, 7, azaz  hetes forint/darabáron. 
Itt még boldogan-figyeljük meg a fiúk és lányok közti különbséget!
Ezek után vidáman száltunk ki a gépjárművekből a tett színhelyétől nem is olyan messze. Itt meglepődve szembesültünk a kb. 30 fokkal, valamint a közel 100%-os páratartalommal. Közben a negyvenhárom nyúl zizegett. Folytatván a történetet, egy rövidke hegymenet következett, kb. két és fél kilométer, és még vagy kétszázötven méter szint. Itt az egyéni felszerelés mellett fel kellett vinni még egy ajtókeretet, 30 kilóért, egy aggregátort 27 kilóért, a flexet, fúrót, hozzá való vasakat, egy hegesztő apparátot, miegymást. 
Melegük volt nyulainknak, így a szabad levegőn szállítottuk őket...
Emígyen haladtunk felfelé vígan, mint egy másnapos csiga. Mire felértünk, az ozmotikus viszonyaink erősen megváltoztak. Kissé beesett homlokkal vedeltünk minden elérető folyadékot. A team két régi motoros tagja már be is ment a hűsbe, az ajtó keret betételére. A többiek vidáman haladtak magáért az ajtóért, nem számolva a nem túl távoli, igen sötét jövővel. Közben negyven nyúl zizegett. Leérvén némi frissítő vételezés után kiemeltük az erre szakosodott gépjárműből az ajtót, és konstatáltuk, hogy nem hogy hatvan, de legalább nyolcvan kiló. Plusz a hordozáshoz igénybe vett hevederek, farúd, stb. Haladtunk vígan, mint egy temetési menet, és közben azon imátkoztunk, hogy nehogy a lábunkra ejtsük, pl. a fa hordrudak törése folyamán. Későbbiekben beigazolódott, hogy a félelem nem volt alaptalan. Haladtunk mosolyogva, egy etap legalább húsz méter volt. Minden alkalommal kitaláltunk egy újítást, személycsere, heveder igazítás, stb. Így minden alkalommal megállapítottuk, hogy minden más, mint eddig, és így sokkal jobb. Ez az állapot úgy öt lépés erejéig tartott, majd onnantól reménykedtünk hogy "nem én leszek az első, aki eldobja az egész kócerájt". Félúton sikeresen ránkszakadt az ég, jég, villám, több már nem is jöhetett volna. A villámlás közepedet azon tanakodtunk, hogy fa alá nem érdemes állni -bár sűrű, de nem kis fák körben - valamint, hogy fémet sem érdemes fogni.  Ezzel ki is merítettük a potenciális veszélyforrások eszköztárát. A nyulak kissé rémültek voltak. Felérvén, ismét két liter folyadékot kiizzadván már messziről hallottunk az aggregátor hangulatos dörgicsélését. Az ürgeben viszont már nem nagyon sikerült értékelhető fotót készíteni, mivel kissé beszorult a kipufogófüst. A kitóduló huzat miatt a friss levegő utánpótlása, illetve a megfelelő fejszellőztetés folyamatos volt.
Nah, ez nem a pára volt. A nyulakat be sem engedtük.
De a kitartásé, és ügyességé lőn a pálma, és az ajtó a helyére került. Közben a negyven nyúl izgatottan zizegett.  Azért kijelenthetjük, hogy igen gondosan figyeltünk egymásra, max. negyed óránként váltás, hanghatáron belül dolgoztunk, és a többi, és a többi. Visszafelé a szokott fél óra helyett másfél óra alatt értünk le, több pihenővel. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy egy igen igényes lezárás készült. Kicsit még cizelláljuk, de már így is igen szép teljesítményt tudhatunk magunk mögött. Régóta vártunk a pillanatra. Mindenesetre azt azért itt kell elmondani, hogy az ajtó kivitelezésében, illetve finanszírozásában a team egyik alapító tagját és párját illeti a dícséret. Köszönjük.




És a kész termék. Nyulaink itt már megnyugodtak.

2011. április 5., kedd

A tizennegyedik.

Hétvégén ismét tiszteletünket tettük az Avarosban. Három fővel eget-földet (de inkább földet) megmozgattunk, miközben már az "ojektum" megközelítése is sporteseménynek számított. Mert ami az elmúlt héten öt, az most három fő vállát nyomta. Mindenesetre némi eredmény született, és most már látni az alagutat is, bár a végén a fényt nem. Még kb. két alkalom, és már dudál is...

2011. március 28., hétfő

A tizenharmadik

Hétvégén csak "otthon" (Avaros voltunk. Összeségében kb. 1700-2000 kg-ot mozgattunk meg, a húzogató kb. 900 felülés jellegű mozdulatot végzett (sport nevén: regatta). Több igényesen kövér denevér próbálgatja a szárnyát, jelezvén a tavasz közeledtét.A kinti idő szép, csak reggel kicsiny eső, bent viszont fix huzat, kb. 6 fok. Létszám öt fő, 6 óra munka. Megtett szint kb. 210 méter....

2011. március 22., kedd

A tizenkettedik



A hétvégén -helyi lakosok kutyájának elvesztése miatti keresgetés folytán- taláta meg a Team egyik hölgy tagja, nevezzük "M"-i nak, hazánk egyik igaz, igen kicsiny, de nagyon szép kis üregét. Érdekessége, hogy bár egyértelműen édesvízi mészkőben található, mégis tisztán hévizes eredetű genetikát mutat. Szpeleológiai szempontból érdemes, továbbjutás szempontjából csak mérsékelten érdemes foglalkozni vele. A bánya falán több hasonló forma található, összetört és egymásra rakódott kalcitlemezkék, kiválások. 

Érdekes, hogy viszonylag könnyen megközelíthető a helyszín, mégis hófehér képződményeket találtunk, melyek ráadásul viszonylag érintetlenek voltak. Ez azért is meglepő, mivel a talpszint igen poros. Szerencsére állatok sincsenek, egy-két mumifikálódott kósza pókot leszámítva. Kérdés, hogy hazánk lakosságának agyi kapacitását ismerve mennyi idő alatt fosztanák ki az üreget, ha nagyobb nyilvánosságot kapna.









2011. március 17., csütörtök

A tizenegyedik.

Alien-alien! Gyarapodtak kutatási területeink. Hamarosan elkészül az adatlapja, és lehet gondolkozni rajta. De a lelkesedés határtalan, és lassan már gyűlnek az érdeklődők...

Az elmúlt napokban a szomszédságnak segítettünk vödrözni, miegymás...

2011. március 9., szerda

A tizedik

Mivel igen derekasan kitisztítódott az üreg, így a hét folyamán bekerült egy majd 4 méteres létra. Emellett beindítjuk a híreket, a bontásokat előre felírjuk, hátha valaki jönne....már az eddigi lelkes résztvevőkön kívűl.

2011. február 21., hétfő

A kilencedik

A hétvége lázas munkával telt. A szomszédság igen nagy számmal vonult fel. A szakértelem, az agymunka és a nyers erő diadala eredményeképp már egy kisbusz is elfér a végpont előtt. Viszont kezd tisztulni a kép, valamint a járat is. A csontbrigádot meghazuttoló mennyiségű kő törése, fejtése után egyre jobban tudjuk behatárolni a huzat eredetét, melynek intenzitása mondhatni az előrejutással egyenes arányban növekszik. Más kérdés, hogy valószinűleg igen komoly ácsolatot vagyunk kénytelenek készíteni, melyben -mivel nagyobb gyakorlatuk van- szintén a szomszédok jóindulatára vagyunk utalva. Jelenlegi mélység kb. 8-9 méter, és két hasadék találkozása figyelhető meg a talpszinten. A huzat jelenleg egyértelműen a kisebbik szomszéd felé mutat. Ami azért jó, mert arra még bőven van távolság....Viszont felmerült hazánk kutatási résztvevőinek gyarapítása, egy statáriális ötlettel: legyen joguk a kutatásvezetőknek a környéken kódorgó barlangászokat kényszersorozni, megfelelő bontásban eltötltött időre......pártoljuk....Talán a héten már képek is lesznek, a gond az egyébként áldott meleg huzat-nem győzzük kivárni, míg megszűnik a pára az objektíveken. Megjelentek a kitermelt anyaggal együtt a gyüjtők is. Mármint, ásványritkaságokat, kincset remélnek a depóból kitermelni. De van, aki csak a sziklakertjéhez végez szelektációt...

2011. február 18., péntek

A nyolcadik

Komoly vallomásként jelzem, hogy Kanálist illetően lemaradásban vagyunk. Többször voltunk kint az elmúlt két hét folyamán. Legalább négy-öt alkalom. Ezen időszak alatt számos esemény történt, mely meghatározta feltételezéseinket a feltárást illetően-mindenképp pozitív irányban. Nos, lefelé haladva hirtelen könnyedén ment a bontás, a huzat egyre erősebb, és egy hasadék jellegű képződményben haladtunk. Egy óra, majd három méter, így eléggé bíztatónak tűnt a bejutás, az egyik oldalt kivéve. Ezen oldalt a hétfői napon kissé meggyepáltuk, így az eredeti, most már 7-8 méteres mélység hirtelen visszafejlődött max. öt méteressé. Viszont az egy méter széles "hasadékból" vagy másfél méteres lett. Ez pusztán omlásbiztonságtechnikai okokból történt. Kiemelten meg kell köszönnünk a közelben eredményesen kutató kollegáknak, akik önzetlenül, és egyre lelkesebben nyújtanak hol szakértői, hol bontási, hol omlasztó segítséget. E mellett presztízsünket is megerősítendő, egyikőjük egy igen látványos, mintegy hatóságot szimuláló, jelvénnyel ellátott inkább teher, mint személygépjárművel vonult fel. Ez szerepet játszott abban, hogy az eddig bár normális, de azért munkánkat némileg vegyes aggodalommal figyelgető szomszédság némi olvasástechnikai műveleteket is végzett, mikor feltűnést mellőzni akarva próbálta magáévá tenni az emblémát körbevevő szöveg tartalmát. Felkerültünk szomszédaink levelező listájára is, mivel most már nyolc főnek is lehetséges fizikai elfoglaltságot találni. Mivel az eltömött végpontnál most már nem huzat, hanem Ferenc jellegű borsóköveket találni, valamint egyéb kicsiny képződményeket, illetve egy jó másél méter hosszú, fél méter széles-magas járatféleségbe is beláttunk, így remélhetőleg beigazolódik több kutató bíztatása, mely szerint négy-öt alkalom, és komolyabb eredményt tudunk felmutatni. Az komolyabb üregesedési szint úgy -tíz, tizenöt méteren kezdődik, és onnan lefelé, így nekünk már csak négy – öt méter szükséges szerencsés esetben....

2011. január 14., péntek

A hetedik

Nagy pillanatoknak nézünk elébe Szerpentinit életében. A viszonylag hosszú őszi pangás után, a két ünnep közti villámlátogatás alkalmával kiderült, hogy az új terem alja, melyről erősen feltételeztük eddig is, hgy egy hasadék teteje, beszakadt, vagy fél métert. Teljes hosszában, ami még bíztatóbb, és a tavalyihoz képest jelentősebb  huzat indult meg a fagyok idején. Emellett két-három méter mélységig le lehet látni, laza törmelékben. Így most új beáratot nyitottunk, szigorúan figyelembe véve az előírásokat, és a balesetvédelmi szabályokat. Így könnyebben termelhetünk a felszínre, valamint a beszakadás nemes pillanatában a kötél sem húsz méteren fekszik fel, csak ötön...Mivel a környék kiemelt természetvédelmi védettséget élvez, és a szemétlerakás szigorúan tilos,  így igen szépen termeltünk régi számitógép alkatrészeket, fém tárgyakat, műanyag, és üveg jellegű göngyöleget. Szinte élvezet, hogy a valóságban is tudjuk szimulálni, az u. n. antropogén hatást.Viszont az érdeklődők már lelkesebbek. A rend tisztes őrei lassítanak, kinéznek, köszönnek, és folytatják tevékenységüket. Akik nem dolgoznak, és így megállhatnak tudásszomjukat, és természetesen kíváncsiságukat is kielégíthetik. Vagy legalább kísérletet tesznek erre. Természetesen ehhez a minimális földrajztudás is szükséges, de a pozitív, jóindulatú hozzáállás is sokat segíthet ez ügyben. Most azért volt, aki már konkrétan rákérdezett, hogy nem Adamkónak dolgozunk-é, mert jól ismeri. Hát, így megy ez...

2011. január 10., hétfő

A hatodik

Szép téli napokat éltünk meg a két ünnep között. A -7--10 csak fokozta a jó kedvünket, első nap, a második nap azonban már nem lelkesedtünk annyira, mivel maximum - 3-4 fok lehetett, és ez havaseső jellegű csapadékkal jár. Nagy volt a lelkesedés, nézzük meg Vigyorovkát. A lelkesedés a hőmérséklettel egyenes arányban lohadt le, mikor is konstatáltuk, hogy a mezőn kialakult tó jege alól -4 fokos víz távozik a nyelő száján keresztül a mélybe. A környezet -9--10. Kicsit tanácstalanul topogtunk egy fél órát a tett színhelyén, utána pedig lelkesen megtekintettük a közelben található várat, majd jól bevacsoráztunk. Éljenek a téli sportok. Este, biztos ami biztos, sétáltunk egy tizenötöt, majd megérkezett a csapat másik fele, így folytattuk az étkezést. Másnap igen-igen nagy lelkesedéssel kezdtük a közelben található Híúzfalva bejárását, de érdekes módon -a szokásos eltévedést leszámítva- komolyabb objektumot nem találtunk. Lelkesedés nem lohadt, főleg, mikor láttuk, hogy a terület szélét, összesen talán a tizenötöd részét jártuk be. Visszafelé zerény személyem alatt beszakadt a jég, térdig merülvén az alatta lévő pataknak nevezett trutyiban, még a pipámból is patak folyt. A képeket majd később prezentálom.