2010. szeptember 7., kedd

A második.

Kicsit visszanézve, az eddigiekről. Először Vigyorkát ismertetném. Már a hetvenes évek elején foglalkoztak a területtel, és víznyomjelzési kísérletekkel igazolták az időszakosan aktív -de olyankor aztán nagyon aktív- víznyelő és a forrás közti kapcsolatot. A várható eredmény hatvan méter szintkülönbséggel, egy másfél kilométer hosszú barlang. Személy szerint bejutás esetén én már ettől is pörögnék a hátamon, főleg, hogy igen aktív, mondhatni erősen vízbetörés veszélyes barlangot találni manapság, felénk, nem mondható túl gyakori esetnek. A forrás felőli oldalon a Békéhez hasonló, csak jóval kisebb kiadású mésztufa-gátakat találhatunk, de a felszínen! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én sem tudtam az egészről semmit, míg egy igen régi ismerős fel nem hívta rá a figyelmet. Ekkor a mai team három tagjával megtekintettük a prominensé vált objektumot, és meglepődve vettük tudomásul, hogy április vége, és a viszonylag nyílt térség dacára, vastag jégdugó leledzik benne. És még az életbe nem foglalkozott vele senki. Így rövid úton megkértük az engedélyt, melyet  rövid úton megkaptuk, majd egy kicsit hosszabb úton odajutva bontottunk. Ezek után viszonylag gyorsan haladtunk, köszönhetően a nagy köveknek, illetve a gépesített egységeknek, melyeket a team egyik tagja biztosította a munkálatokra.

Ezzel eltelt egy nap. A második nap az esőnek annyira nem köszönhetően komoly patak tűnt el a nyelőben, egy kicsiny vízesés követően.

Szépnek szép volt, a hangját is lehetett vagy százötven méterről hallani, azonban a végpontot még szemmel sem tudtuk megközelíteni. A nem kicsit csapadékos nyarat jelenleg szemmel láthatóan hasonló ősz követi, így ezzel az objektummal kapcsolatban a következő bejegyzés időpontja erősen bizonytalan, bár, ha a hétvégére jó időt idéznek, akkor szombaton talán kinézünk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése